Üdvözlet
Eszembe jutott, ezért elmondok Önnek egy katartikus élményű beszélgetést, név nélkül. Néhány évvel ezelőtt meghívtak a „gyütt-ment fesztivál” oszkói nyarára, – utólag is köszönöm a meghívást -, hogy beszéljek a Tündérkertek kultúrahordozó, azt közvetítő szándékáról. Az előadás megvalósult. A beszámoló végén odalépett hozzám egy régi ismerősöm, és a következőket mondta:
– Szevasz Jóska! Emlékszel rám? Én csináltam a viszáki házatokba a konyhaszekrényt, polcokat…
– Ne hülyéskedj, persze. Mi van veled?
– Nem akarlak feltartani, ezért röviden: Új életemet egy olyan faluban kezdtem, amely a kihalás szélére került. Meghirdették fiatal házasoknak, hogy jöjjenek, ingyen kaphatnak portát. Egyetlen feltétel, hogy oda kell bejelentkezni. Mentünk, bejelentkeztünk, ott vagyunk. Összeműködünk. Vannak állataink, kertet művelünk. Összejárunk. Csereberélünk. Minden rendben van szerintem. Gyerekeink összejárnak, játszanak…
– Másznak fára?
– Á nem! Csináltunk nekik, nem éppen úniókompatibilis játszóteret.
– Gyógynövényeket gyűjtöd azóta is ?
– Én, persze. De most nem ez a lényeg, hanem az, ahogyan téged hallgattalak a viszáki Kaszás Attila Pajta Színház őshonos gyümölcs hagyaték mentésében játszott szerepéről, eszembe jutott valami. Nem jönnél el hozzánk? Tudod, tényleg jó kezdeményezés, ennek köszönhető érkezésünk. Csend, föld, madarak, fák meg minden. Csináljuk. Jó. Szeretjük. Nem bántuk meg. Tényleg. De! Érzem, hogy hiányzik valami. Most hallgattalak, ahogyan beszéltél az élő faluról. Viszákról, ahová gyütt-mentként érkeztetek. Viszákról, ahol én még az odaköltözésetek elején voltam. Ernő bácsi hogy van? Viszákról, amiről olyan sokat olvastam, halottam, mert azóta figyelem, hogy mire jutottatok, jutottál. Látom, biztos nem volt könnyű téged elviselni, sűrűnek tűnő gondolataidat, kiforratlan, ösztön menti szándékaidat befogadni. De csináljátok. Beilleszkedett egy új gondolat, egy ősi közösségbe! Hogy csináltátok?
– Várom a kérdésedet, vagy a kérésedet. Most csak annyit, hogy próbálj organikusan gondolkodni, érezni, kötődni és cselekedni, mert a kultúra…
– Na ez az! Ez hiányzik nálunk! A kultúra! Jóska, gyere beszélj nekünk erről! Mert nem értjük. Ma már ott élünk családjaikkal, de nem tudjuk, mi az hogy kultúra ? Nem tudjuk mi az, ami körbe vesz minket ? Az erdő, mező, madarak, bogarak, eső, nap, szél mindent összefüggésben tartó törvényét nem értik, nem értjük. Jóska! Gyere el hozzánk, és beszélgessünk a kultúra fogalmáról!
ui. Eltelt pár év, és még nem jártam abban a faluban.